Bagi Gábornak hívnak. 

1968 június 24-én születtem Budapesten.

 

Amikor össze szeretném foglalni az eddigi életutamat, mindössze néhány szó jut az eszembe. Ez a néhány szó egy képpel is szolgálhat rólam. Milyen is ez a kép? Azt gondolom mindenkinek más, és ez  így helyes, igy van rendjén!

  • Kitartás;
  • Tanulás;
  • Hála ;
  • Felfedezés.

 

Kitartás:

A születésem pillanatában minden erőmre, és kitatásomra szükségem volt. Meg kellett mutatnom, hogy minden bonyodalom ellenére végigcsinálom azt a három hónapot, melyet kórházban kellett töltenem, távol a Drága Szüleimtől. Kitartásom, a legreménytelenbb pillantokban sem hagyott cserben. Az orvosok jóslatát, miszerint nem élem meg a hat hónapos kort, sikerült megcáfolnom... bőven.

A kitartással azóta hű barátságot ápolok. Mellettem van, bármerre is visz az utam.

 

Tanulás:

Azt gondolom, pontosan a nagyon korai kórházi élményeim miatt, hogy a
tanulási folyamatom, kicsivel eltért egy olyan gyermek cseperedési fázisaitól, akinek megadatott, hogy az élete első percétől, egy meleg családi légkörben éljen. Számtalan olyan élmény, behatás ért ebben az időszakban, mely nem szükségszerű történés egy pár napos baba életében. Bizony számtalan dologra emlékszem azokból az időkből, ám mára, egy szépséges rámát kapott az akkori dráma. A képnek csak a cselekménye árulkodik a nehéz napokról, a színek már meglágyultak, és a mélyben megbújó szeretet ereje hangsúlyosan kiemelődött. Igen, megeshet, hogy enélkül a csodálatos láthatlan köldökzsinór nélkül, végig sem tudtam volna csinálni ...és bizony 45 év távlatából sokszor felteszem magamnak a kérdést: Honnan merítettem annyi erőt, kitartást?  ...

Ez a korai tapasztalás, vagy nevezhetem iskolának is, nagyon sokat adott, melyet megeshet még ma sem tudok felmérni, s a helyén kezelni. A súlyát érzem, de nem vagyok benne biztos, hogy az akkoriban megtapasztalt drámát a jelenben is kibúvóként kellene használni bizonyos helyzetekben. Fontos az elfogadás, és talán még ennél is nagyobb jelentőséggel bír az, hogy kezeljük helyén a múltat, mindenféle felesleges felnagyítás, dramatizálás nélkül! 

A középiskolai tanulmányaim befejezését követően megismerkedtem a német nyelv szépségeivel, melyet egy rövid ideig Németországban is kamatoztattam. Életutam íve csakhamar elérkezett egy következő fázisba.

1997-ben masszírozni kezdtem. Svéd-, tantra-, Tao masszázst, reflexológiát és érintőlegesen tradicionális thai masszázst tanultam, s eközben észrevétlenül a pszichológia közelébe kerültem.

masszázs nagyon sokat adott. Megismertem a test energetikai rendszereit, a testbeszédet, és a munka iránti alázatot.

2008-ban elkezdtem tanulni a Család- és Szervezetállítást (Hellinger módszer). Miközben a Család- és Szervezetállítást tanultam, újabb és újabb ajtók nyíltak meg előttem.

2009-ben Reikizni kezdtem, majd felkeltette az érdeklődésemet a kopogtatós EFT technika, valamint az NLP

2012-ben részese voltam egy tréningnek, melyen az ősi Hawaii öngyógyító technika mélységeivel, a Hooponoponóval ismerekedtem meg. A tréning külön részt szentelt az EFT-vel való  a közös pontok vizsgálatának. Ennek az évnek a végéhez köthető egy újabb állomás, mely az 5Ritmus mozgásmeditációhoz alapjaihoz kötődő RituálTánchoz vezetett el. 

2013 - 2014 Érdekes történések közepette járom egy iskolának nem is tudom hanyadik osztályát. A megfogalmazás nem véletlen, ugyanis olyan (...nem szeretem a szót, de nem tudom jelen helyzetben helyettesíteni ) , spirituális értelemben vett képességekre figyelek fel magamban, melyek nem tudom honnan érkeznek hozzám. Nagyon érdekes érezni azt is, hogy azt érzem, hogy a környezetemben élő emberek között számos olyan barát ismerős van, aki segíti az utamat, és segíti a fejlődésemet. A folyamtoknak köszönhetően egy új tudást kezdek egyre tudatosabban használni, Kis túlzással fogalmazhatom úgy is, hogy ami korábban kimarad, az most zajlik, csak nem egy államilag akreditált egyetemen, hanem az "élet egyetemén". Talán ezek nagy szavaknak tűnhetnek, de jelen pillanatban így érzem. Hol a vége a folyamatnak? Nem tudom, pontosabban annyit érzek, hogy az út elején járok, és talán elegendő lesz ez a földi lét ahhoz, hogy megtegyem az út első harmadát.

 

Hála :

Hálás vagyok a sorsomnak, mert megtanulhattam észrevenni az élet apró örömeit, melyek sokkal nagyobb számban vesznek körül minket, mint azt hinnénk! Felfedeztem az "Itt és Most" érzést, mely komoly szemléletváltást eredményezett!

Nagyon hálás vagyok a sorsomnak mert:

  • Van egy egészséges kisfiam;
  • Sok olyan dolgot csinálhatok, melyet szeretek;
  • Nagyon sok barátom van;
  • Tanulhatok, tanfolyamokra járhatok;
  • Megjelent egy könyvem;
  • ...

 

Felfedezés:

Nagy felfedezőnek tartom magam. Szívesen kalandozok ismeretlen tájakon, fordulok le poros földutakra, s mászok meg tüdőszaggató emelkedőket. Bárhová is érkezem, minduntalan magával ragad a táj sokszínűsége. Amikor a felfedezésekről beszélek, nem csak a kirándulós, kalandvágyó Énemre gondolok. A gondolkozásom is nagyon nyitott csaknem mindenre. Szívesen foglalkozom a régmúlt történéseivel. Nagy hatással vannak rám Eric von Däniken könyvei.

Számomra a közelmúlt legnagyobb felfedezése az önismereti munkámban teljesedett ki. Lassú léptekkel "ismerkedem magammal".  A folyamat zajlik, a felszínre került események, s történetek, azt gondolom hozzásegítenek, hogy teljesebben tudjam megélni a mindennapokat. A mindennapok, melyek sok apró örömteli és megeshet elgondolkoztató felfedezéssel lepnek meg, de azt gondolom bármi is történik, bárhová is jutok el az utamon, annak a helynek, s történésnek ott és úgy van helye a Saját Személyes Történetemben!