Napló a paradicsomból II. részlet

A farmon csak néhányan vannak. A gyertyakészítést egy Elmira nevű fiatal lány mutatja meg nekünk. A bemutató után leülünk egy kis asztalhoz, melyre minden szükséges kellék ki van készítve. Először különböző színű viaszreszelékeket szórunk egymásra, majd egy pálca segítségével mintákat varázsolunk bele. Az átlátszó üvegedények életre kelnek a beléjük szórt színes anyagtól. Az eredmény annyira fellelkesít bennünket, hogy sorra készítjük a szebbnél szebb gyertyaköltemények. Egy idő után odamerészkedünk a felhevített viaszhoz is. Én igazából most élem ki művészi hajlamaimat, és kísérletezői vágyamat. 
Sue eleinte egy egészen kicsit idegenkedik a forró anyagtól, de végül leküzdi a félelmét, és valóságos remekműveket készít. Az átlátszó viaszba szárított gyümölcsszelettől kezdve a csigaházig mindent belevarázsol. Jómagam színes gyertyákat öntök. Egynémely darabba belecsempészek illatadalékot is. Nagyon élvezem a munkálkodás. Újabbnál újabb ötletek jutnak az eszembe. Nem is tudom, hogy melyeket készítsem el hirtelenjében.
Annyira belemélyedünk kreativitásunk útvesztőjébe, hogy észre sem vesszük a farm kiürülését. Sue láthatóan nem törődik azzal, hogy már csak mi vagyunk itt. Mivel Elmira is éppen a kellős közepén tart egy gyertya megalkotásának kevésbé érzem kellemetlennek, hogy az utolsók vagyunk. 
Bármennyire is vonz egy következő műalkotás megkomponálása, lemondok a sikerélményről, sőt a barátnőmet is az indulásra bíztatom. Suet egykönnyen nem lehet elszakítani a matériától, de végül csak sikerül. Megköszönjük Elmirának a segítséget.
- Nem akarjátok elvinni a legjobban sikerült darabokat?- kérdi.
- Ha lehet, akkor vinnénk - válaszoljuk szinte egyszerre.
- Ott van doboz azon a polcon, válasszatok nyugodtan!- mutat Elmira az egyik sarokba.
Én egy kisebb dobozt választok, melybe hat gyertyát helyezek bele. A maradékot Elmira tanácsára az ablakba helyezzük a társaik mellé.
- Szombaton este gyertyafényes vacsorát rendezek a farm körül. Ha van kedvetek, gyertek el ti is!
- Itt leszek!- válaszolom.
- Én nem tudom, hogy jövök-e, majd meglátom - válaszolja elgondolkozva Sue.
- Lesz egy gyertyaszépségverseny is. Ha nevezni akartok, akkor rakjatok egy papírkát a művetekre, melyen a neveteken kívül írjátok fel, hogy melyik emeleten laktok.
- Miért is?- kérdez vissza Sue.
- Mert a verseny után azon az emeleten lesz még pár napig kiállítva.
- Ó ez szuper!- lelkesülök be.
Annyira tetszik az ötlet, hogy az általam legjobbnak vélt darabot kipakolom a dobozkámból, felcímkézem, és kiteszem az ablakba.
- Mikor jöhetünk legközelebb - kérdem.
- Csütörtökön és pénteken biztosan itt vagyok.
- Itt a helyünk!- mosolygunk egymásra.
- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat!- búcsúzik tőlünk a házgazdánk.
Kilépvén a farmról tudatosul csak bennünk az idő múlása. Szürkületben sétálunk vissza a szállodába. Abban állapodunk meg, hogy holnap este keressük egymást.
A szobámba felérve felhívom Claut.
- Holá Claudia, Gabriella vagyok.
- Holá, hol vagy?
- A szobámba. Megszeretném kérdezni, hogy vacsoráztál-e már?
- Nem.
- Ehetnénk együtt?
- Szívesen, hol találkozzunk?
- Te mit javasolsz?
- Érted megyek, addig kigondolom, hova menjünk.
- Én most értem vissza, szükségem van legalább fél órára ahhoz, hogy rendbe szedjem magam.
- Akkor fél kilencre nálad vagyok.
- Várlak! Adios!
- Adiós!- búcsúzom, majd gyorsan bevetem magam a fürdőszobába.
Clau pontosan érkezik, csak én piszmogom el az időt egy kicsit. 
- Hova megyünk?
- Majd meglátod!
Próbálom kihúzni csinosan felöltözött segítőmből, hogy hol is lesz az út az ismeretlenbe túra vége, de sikertelenül. A szálloda egyik elnéptelenedett taraszán átsétálva térünk rá egy keskeny ösvényre, mely néhány méter után kiszélesedve, gyönyörűen felújított korzóvá alakul át. Az esti kivilágítás nem ad akkora segítséget, hogy magamtól rájöjjek, hogy merre is lehetünk, ám a bizonytalanságom csakhamar szerteoszlik. 
- Ez az épület volt a szépségfarm! Nem?
- Ezt nevezem! Téged aztán nem lehet bevinni a csőbe!
- Nem értem mit mondasz!
- Semmi, semmi. Csak azt akartam mondani, hogy remek a tájékozódási képességed.
- Büszke is vagyok rá! - húzom ki magam.- Ahol én már jártam egyszer oda biztos, hogy visszatalálok! Gyermekkoromba napokat képes voltam a térképeket nézegetni. Talán ezért lettem ilyen jól tájékozódó típus- büszkélkedem.
Finom ételek és italok társaságában töltjük el az estét, mely gyorsan el is telik. Lefekvés előtt még lemegyek a recepcióra, és ránézek a levelezésemre. Megnyugvással olvasom a napi jelentéseket. Esmeralda részletes beszámolói szerint minden a legnagyobb rendben van.
- Mi is történhetett volna két nap alatt? - hűtöm le magam, de közben tisztában vagyok vele, hogy zaklatott lennék, ha nem olvashatnám el a legfrissebb híreket a cégem mindennapjairól. 
Megnyugodva bandukolok vissza a szobámba. Kicsit még olvasgatok a teraszon, de nem túl sokáig. A panoráma sokkal jobban izgat, mint bármely, napokkal ezelőtt még számottevő érdeklődésre tartó írás. 
A tájat langyos szellő simogatja végig. Néhány későn fekvő madár csicsergését és a tenger hullámainak monoton moraját leszámítva csend telepszik a tájra. Nyomasztó nyugalom a szempilláimra is nagy hatást gyakorol. Ennek következtében erőt veszek magamon, és bevánszorgok az ágyba.