Casa Liza IV. részlet

- Nézzék ott – mutat Max a távolba – a szirt alatt két vadkecske legelészik. 
- Jé! Tényleg! – kiált fel valaki a kirándulók közül.
- Ez a növény pedig nagyon jellemző a szigetre. Ez a vad törpe legyezőpálma. 
A túrázók áhítattal isszák Max tudományosnak ható, ám stílusában helyenként viccesen előadott idegenvezetését. A kiépített utaktól időnként messze elkalandoznak. Tüdőtágító és szívdobogtató emelkedőket gyűrnek le, hogy megcsodálhassanak néhány páratlan sziklaképződményt, barlangot, hegycsúcsot, ráérősen lebegő pihe-puha felhőpamacsot. Útközben mindenki hódolhat a maga ”bogarának”. A túrabotra támaszkodva, két lihegés között azonban mindenki a fényképezőgépének szabad memóriakapacitását csökkenti. A házigazda előrelátásának köszönhetően senkinek sem kell spórolni a kattintásokkal. Max minden túrára magával visz néhány nagy tárolókapacitású kártyát a vendégek megsegítésére. 
Hasonlóan népszerű program vált a Casa Liza vendégei körében a gazdaságbeli látogatás. A vállalko zó k edvű alkalmi segítségek akár még a disznóól kitakarításába is bekapcsolódhatnak, de népszerű program Donatella hátán való szamaragolás (bár a csacska szamár megeshet, hogy nem örült ennyire a népszerűségének), no meg a teraszokon való csoportos kertészkedés Ramiro Gomez, a kertész irányításával.
- Milyen szépek a szőlőtőkéi – mutat egy vendég az ablaktalan kőház előtti lugasra.
- Látná a többit, ott – mutat Max a távolba – a kis szántó felett. 
- Milyen fajtákat termel? – folytatja a vendég.
- Ó, én csak úgy kedvtelésből termesztem. Van úgy harminc tőke Moscatell és Malvasía. Az ültetvény többi részén találni még úgy tizenöt tőke Macabeo-t és nagyjából húsz-húsz tőke Garnacha-t és Cencibel-t, vagy, ahogy önök ismerhetik Tempranillo-t, és tényleg csak pár tőke még nem termő Syrah-t. A señor ért hozzá?
- Egy kicsit – mosolyodik el a férfi. – Aztán van-e jó bora ezeknek a kiváló tőkéknek?
- Azt meghiszem! Ha visszamegyünk megmutatnám a kis borpincémet, már ha érdekli a señort.
- Kíváncsivá tesz! A hobbim és egyben egyben a hivatásom a borok szeretete!
- A señor ilyen nagy értője a boroknak?
- A hazámban örökös sommelier bajnok vagyok.
Max összeráncolja a homlokát. Láthatóan tetemes adatmennyiség kezd áramolni az agyi pályáin.
- Ön érkezett Magyarországról ugye? 
- Igen – bólogat a férfi.
- Apa nézd, egy csacsi! - fut oda egy kisfiúcska a férfihez.
- Mindjárt megyek, csak a bácsival még beszélgetek egy kicsit – simogatja meg a fejét a gyermeknek.
- Anya az apuuu… - és a kisfiú visszaszalad az anyukájához, miközben a férfi látha-tó szeretetteljes mosolygással követi a lépteit.