Casa Liza II. részlet

A túra résztvevői isszák Max mondatait, melyekben szerepet kap a múlt, mely a birtok megpillantástól számítandó. Részletesen beszámol minden apróságról, melyet olyan olvasmányos köntösbe öltöztet, hogy a vendégeknek eszükbe sem jut egymással beszélgetni. A séta második része már a kivilágított kertben folytatódik. Vad eperfa, datolyapálma néhány megaggott mandarinfa halad el mellettük.

- A hegyekben meg vércsék, kányák, keselyűk köröznek várva, hogy a bozótosból kimerészkedő rágcsálókat, apróvadakat zsákmányul ejthessék. Én csak ritkán látok itt ilyen madarakat. Itt javarészt cinegék, pintyek rigók és verebek a fő látogatók, de rajtuk kívül még sok más látogató is megfordul nálam, hála a pataknak, és annak, hogy néhány eldugott és védett részen apró itatókat csináltunk a számukra.
- A szigetünkön nagy kincs a víz – csatlakozik az ingatlanos hölgy az előadáshoz, amihez Max heves bólogatással csatlakozik.
Amire visszaérkeznek a házhoz, már bágyadt sötétség ereszkedett a tájra. Az álmoskásan világító kerti fények mellé az asztalokon pislákoló mécsesek fénye társul. Az indigókék égboltról sápadt fénnyel világító csillagok figyelik a táj minden rezdülését, s történését. A Tramuntana felöl sietős szellő száguld végig a vidéken. A vendégek apró borzongással nyugtázták az érkezését, mely mindössze annyi szolgálatot tesz a természetnek, hogy kicsit feloszlatja a kora őszi fülledt forróságot.
A ház ablakaiból, s lazán becsukott spalettái mögül kiszűrődő fények szaporodása azt jelezi, hogy a séta, és az étkek megtették a hatásukat. A társaság még hősiesen kitartó tagjai is lassan feladják a harcot.
Max nagy sikernek könyvelte el magában, hogy a helyi vendégek javát is sikerült erre az éjszakára a házában marasztalnia.
Amikor már minden vendég visszavonult a szobájába Max kiült még egy kicsit a kertbe töltekezni, meg persze beszélgetni az utolsó tálcáját csomagoló szakáccsal.
- Köszönöm ezt az estét önnek Señor Gomez. Az ön étkei nélkül a házavatóm nem sikerült volna ilyen pompásan
- Ne túlozza el a szerepemet Señor Flint! Én csak a munkámat végeztem. Az igaz, hogy nem volt nehéz dolgom, mert a vendégei minden falatkámat a mennyekig magasztalták. A legjobban a Serrano sonkába tekert datolya fogyott – mosolyogja el magát némi önelégültséggel a chef.